A "New York-i" magyarok
A tömeges kivándorlás Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba az 1880-as években kezdődött, 1905–1907 között tetőzött, majd az I. világháború kezdetéig csökkent.
A 20. század elején túlnyomó többsége fiatal, a húszas éveiben járó mezőgazdasági napszámos volt, de a nagy útra azonban először nem parasztok vállalkoztak, hanem az iparosok, kereskedők és bányászok.
A kivándorlás jelentős költségeket rótt az egyébként is a szegényebb népréteghez tartozó munkásokra, sokszor minden vagyontárgyukat pénzzé tették a cél érdekében.
A kivándorlás oka szinte minden esetben a jobb élet reménye volt, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók nagy száma fokozódó munkanélküliséget és szegénységet generált.
A legtöbb, bevándorlókat szállító hajó úticélja Ellis Island volt.
A közösségek közül sokan megőrizték nyelvi és kulturális kapcsolataikat szülőhazájukkal egyházakon, testvéri szervezeteken és magyar nyelvű újságokon keresztül.
Érdekesség:
Manhattan északkeleti részén alakult ki a "magyar negyed". Egykor még magyar éttermek, üzletek tömege díszítette az európaias környezetet, mára csak utazási iroda, hentesüzlet, templomok és a Magyar Ház található itt. Mind a mai napig nem lehet ezen a környéken sétálni anélkül, hogy magyar szót ne hallanánk.
Dédapám Amerikában
A dédapám Mórucz József, mikor megérkezett New York-ba, favágással kereste kenyerét, melyből eltartotta magát és a Magyarországon élő családját. 22 évesen több ezer kilóméter távolságra volt a szeretteitől. Egyetlen fotó volt, ami felevenítette és áthidalta a családja utáni hiányát. 5 évvel később, 1911- ben hazaérkezett szülőfalujába, Kömörőbe. Az Amerikában keresett pénzen termőföldet vett, megalapozva ezzel a családi vállalkozás, így a Panyolium jövőjét is.
A kép története
Dédapám felkeresett New York-ban egy fotóst, hogy magáról portrét készítessen. Elegáns ruházati viseletén látszik, hogy egy amerikainak tűnő középrégetű fiatalemberről készült a kép. Előhívatta a negatívot, majd hazaküldte feleségének a fotót. A felesége elment a képpel Mátészalkára egy fotósműhelybe és a korabeli képszerkesztés lehetőségei szerint hozzá fotóztatta magát. Így lett a két képből egy.
Persze később számtalan családi kép készült, amit a következő részekben megosztok majd veletek.
(Folytatás köv.)